A program új honlapunkon olvasható

Pszichoterápiás módszerek az öngyógyításban

Ennek a weboldalnak a korábbi szövegét, amely a pánikbetegség és agorafóbia leküzdését célzó programunk részletes leírását tartalmazta, honlapunk új rendszerében tudja elolvasni, ha az alábbi linkre kattint:

Program a pánikbetegség leküzdésére

Weboldalunk ugyanis 2113-ban új internetcím alá költözött, ahol a teljes korábbi anyagunk további kiegészítésekkel elérhető. Rövidesen újabb blogbejegyzésekkel is jelentkezünk.

Átlépés a még újabb, 2019-ben indult új szakmai honlapra:

Téma, Google kulcsszavak: Pánikbetegek öngyógyítása: lehetséges? Egyetlen szóban: igen, oktatóvideók letöltésével.

Pánikbetegség öngyógyítása a kognitív viselkedésterápia segítségével. Gyakorlatok megtanulása – oktatóvideók, Kényszer betegség, szorongás és szociális fóbia kezelése otthon

A pánikbetegség ön-gyógyítása otthon


Hozzászólások

Tisztelt terapeuta.
Nekem kb 8-9 évvel ezelött volt az első rohamom. Akkoriban több hónapig nem utaztam tömegközlekedéssel mert munkanélküli voltam és ezutan jött rám az első roham a metrón. Nagyon megijedtem, ziháltam, melegem volt és reszkedtem egyszerre…menekülni akartam. Rá pár hétre kaptam munkát és napi szinten utaztam busszal. Még mikor csak a távolban láttam a buszt már rámjött a pánik. Tudtam, hogy plusz egy órával hamarabb kell elindulnom dolgozni, hogy időben beérjek, mert minden második megállónál lekellett szállnom. Aztán ez szép lassan elmúlt. Viszont 2,5 éve megint előjött rajtam a repülőn (először utaztam repülőn) és tudtam onnan nincs menekvés. Azt hittem ott őrülök vagy halok meg.
Az érdekessége a dolognak, hogy mindig megtudtam fèkezni, sosem ment végbe a roham. Viszont észre vettem hogy mar nem csak járműveken hanem egyre kiterjedtebb helyzetekben is rámjön és egyre nehezebb uralkodni felette. Mivel külföldön élek elkerülhetetlen, hogy repülőre szálljak és rettegek attól, hogy elveszítem a kontrollt. Észre vettem, hogy nem az utazással van bajom hanem azzal hogy ott es akkor fog rámjönni a pánik és akkor mi lesz…és ahogy ez a gondolat megszületik a fejemben már zakatol is a szívem és pánikolok. Nagyon megszereték gyógyulni. A homeopátiás gyógyszerek nem segítenek erősebbet meg nem szívesen szednék. Elkezdtem pszichológushoz járni de igazából nem értem mi változna pár beszélgetéstől, ráadásul az orvos mondta, hogy nem garantálja a gyógyulást de megtaníthat együtt élni vele. Én viszont megoldást szeretnék a gyógyulásra.
A tanácsát szeretném kérni, hogy hogyan tovább?!

.

Köszönöm, hogy megkeresett. Jól gondolja, van megoldás a problémára és meg lehet belőle gyógyulni. Számos páciensem volt, aki úgy jött hozzám, hogy a buszon is rettegett és ma már vígan röpköd 🙂 Igaz, hogy meg kellett érte dolgozniuk, a terápia nem mindig kellemes.

Nálunk a beszélgetés mellett legalább olyan nagy hangsúlyt kap a helyzetek gyakorlása is. Erre kidolgozott módszerünk van, amivel a félelmetes helyzeteket meg lehet szelidíteni. Minden konzultációs óra végén házi feladatot adok, amit otthon kell csinálni napi 30 percben. Ez önfegyelmet igényel, de aki végigcsinálja, az valóban meg is gyógyul. Ne adja fel, lehet ismét teljes életet élni, és az bizony nagy boldogság!

Ha gondolja, beszéljünk mindezekről részletesen. A Bejelentkezés oldalon tud időpontot foglalni online terápiánkra. További kérdéseire is igyekszem válaszolni.

.

 

Tisztelt Terapeuta.
Most született meg 4hónapja a harmadik kislányom és az előző két gyermekem születése után elég súlyos depresszió lett urrá rajtam. Odáig jutottam hogy antidepresszánst kellett szednem,amitől pánikrohamaim alakultak ki. Azóta eltelt egy kis idő és jobban éreztem magam. Mikor megtudtam h terhes vagyok abba is hagytam a gyógyszer szedését. Amióta megszületett a picikém,sokszor vettem észre magamon furcsa dolgokat. Hőhullámok,hangulatingadozás,hirtelen elkezdtem remegni,v rettegni de soha nem tudtam és tudom h mitől,nyom a mellkasom,alig kapok levegőt,egy a torkomban érzem h dobog a szívem.. Pár perc után elmúlik,az ez a pár perc egy örökké valóságnak tűnik. Utána olyan zavartnak érzem magam és önkéntelenül cikázik a tekintetem.. Borzasztó érzés! Nem akarok megint gyógyszert szedni,kérem segítsen! Mi tévő legyek?

.

Tisztelt terapeuta,

Két kérdésem lenne Önhöz.
A legjobb barátom szenved pánikbetegségben. Sajnos 2000 km-re lakunk egymástól, így többnyire Facebook-on tartjuk a kapcsolatot, bár az utóbbi időben elég ritkán, ami gondolom részben a betegségének is köszönhető. Több rossz dolog történt az életében az elmúlt évben, legutóbb elvesztett valakit, aki számára nagyon kedves volt. A régi, mindig jókedvű, életteli barátom egy szorongó, depressziós antiszociális emberré vált, aki retteg attól, hogy úgy hal meg, hogy nem ért el semmit az életben (ami nyilván nem igaz – szerető családja van, egyetemista gyermekei, felesége, vállalkozása, amiből biztosítja a család megélhetését). Ennek ellenére azt hiszem, hogy értéktelennek érzi saját magát, talán nem kap elég szeretetet, nem tudom. Nem vagyok szakember.
Az egyik kérdésem: miben tudnék ÉN segíteni neki? A körülmények miatt máshogyan nem, de lelki támaszként talán szolgálhatnék. Mivel ő mostanában ritkán keres meg, arra gondoltam, hogy én írnék neki, hívnám, akár naponta is, ha kell, de nem tudom, hogy ezzel jót tennék-e. Mi az, amit mondhatnék neki, ami segítene? A pozitív megerősítés részemről megvan, mindig tudatom vele, hogy mennyire fontos és értékes, de mivel ritkán beszélünk, ez talán túl kevés.
A másik kérdésem: van-e olyan téma, amit a beszélgetésink során kerülnöm kellene? Magáról a betegségéről beszéljek-e vele, vagy jobb nem is érinteni a témát? Nem szeretném, ha a meggondolatlanságomnak, ill. tudatlanságomnak következményeként lenne újabb rohama.

Előre is köszönöm a válaszát!

.

Tisztelt Terapeuta,
sajnos egyik hozzászóló között sem találtam hasonló jelenséget, amivel én küzdök, ui. nálam ezek a tipúsu rohamok csak és kizárólag este, elalvás után kb 1óra múlva jelentkeznek. Soha nem a hajnali órákban, vagy egy du-i alváskor. Csak este.
De akkor nagyon durván és félelmetesen. Arra riadok fel, hogy nem kapok levegőt és már szédelgek is az oxigén hiánytól (vagy legalábbis úgy érzem). Rettenetes haláléléményt okoz, szinte tudom előre a hadonászás közben, hogy ezek az utolsó másodperceim.
Általában ilyenkor feltépem az ablakot vagy hadonászok levegő után. A szivem persze őrületesen ver, és már nem nagyon merek/tudok visszaaludni.
Egyébként nem párosul rémálmokkal és általában egy egy nagyon fárasztó, kimerítő nap után jelentkezik, 2-3 havonta. De kb már 8 éve.
Azóta, hozzátartozik talán a történethez, hogy elkezdetm félni a repüléstől (előtte kb 50x utaztam már a világban mindenhova nagy élvezettel) illetve nem merek beúszni olyan helyre ahol már nem ér le a lábam (előtte szintén imádtam a végtelen tengerben is úszi órákig).
Várom megtisztelő válaszát.

.

Sziasztok en 40 eves vagyok es en is panik betegseggel, kuzdok. De ez csak most tudatosult bennem, hogy igy visszagondolok, a tuneteimre. En kulfoldon elek, pontossabban angliaba es olyan emereket kereslek akik esetleg itt tudnanak nekem segiteni hogy kihez forduljak. Elore is koszonom

.

Nàlam èvekig tartott mire felismertem miről is van szó valójàban.Szorongàsos tünetekkel kezdődött kèptelen voltam döntèseket hozni-aztàn a kènyszer cselekvèsek.Az èn esetemben ezt az egèsz “őrületet”a bizonytalansàg idèzte elő.Anyagi helyzet akkoriban ès a felelőssèg ami ràm hàrult egyedülàlló anyakènt.Minden apró teendőn amik teljesen hètköznapi dolgok-agyaltam,filóztam a a lehetsèges jó ès rossz következmènyeken ami màr szinte az őrületbe kergetett.
Az első súlyos pànikrohamom kb.2 ève törtènt-egy beszèlgetès utàn amikor olyan bizonytalannak èreztem magam hogy ezt nem tudtam helyre rakni a fejemben.Úgy èreztem fuldoklom szapora szivverès èrzès keritett hatalmàba ès fàjt a mellkasom a hàtam azt hittem szìvrohamot kapok èppen.
Az orvosi ügyeletre elvittek és EKG vizsgàlatot vègeztek-fogalmuk sem volt róla mi bajom van.
Màsnap a körzeti orvosomat felkerestem aki ismer engem-ès azonnal felismerte a pànikbetegsèget miutàn elmesèltem hogyan èrzem magam.
Tiltakoztam a nyugtatók ellen-az èn gondolataimban ez csak egy függősèg volt semmi màs-plusz a stresszes ès felelőssègteljes munkaköröm mellett úgy gondoltam nem lehetek kàbult ès gyógyszerek hatàsa alatt.
Az orvosom elmagyaràzta hogy a Xanax SR 0,5 nyújtott hatàsú gyógyszer mellett tudom majd vègezni a munkàmat-de szüksègem van arra hogy kipihent nyugodt ès kiegyensúlyozott lelki àllapotban legyek ami teljesen igaz.Napi 3×1 irt fel èn csak napi 1-et vettem be ès sokkal jobban èreztem magam a bőrömben màr napok múlva.Vègre kialudtam magam tudtam koncentràlni ès úgy èreztem èn uralom a testem ès a gondolataim -nem fordìtva.Sokat beszèlgettem ès teszem mindig-fontos hogy az embernek legyenek baràtai akikkel megoszthatja mit gondol ès èrez.
Elkezdtem èletmódot váltani is.Teljesen elhagytam a cukrot ès a szènhidràtokat az ètkezèsemből.Azóta csak akkor szedek gyogyszert ha úgy èrzem szüksèges.(Stresszesebb időszak,hosszabb repülőút)
Amit tanàcsolni szeretnèk nektek:
-Sport illetve testmozgàs
-Finomìtott fehèr cukrok csökkentèse vagy elhagyàsa
-Szènhidrát csökkentett ètrend.
Nagyon sokat segìt a közèrzet javitàsàn ès a sport illetve testmozgàs is.
Lehet hogy butasàgnak tűnik de nekem segìt.
Mindenkinek kìvànom hogy minèl előbb gyógyuljon meg ès talàlja meg a szàmàra megfelelő boldog ès kiegyensúlyozott èletvitelt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s